Megint az idő. És újra egy kivételes nő.

Beatriz Flamini spanyol hegymászónő 500 napot töltött teljesen egyedül, a külvilágtól elvágva egy granadai barlangban, hogy tanulmányozza az izoláció fizikai és mentális hatásait.

A barlangban eltöltött idő alatt olvasott, rajzolt, edzett, kötött, zenét hallgatott.

Időérzéke teljesen összekavarodott, mivel nem volt órája, és a nála lévő számítógép sem mutatta az időt vagy a dátumot.

Bizonyítást nyert, hogy az időérzékelésünket jobban meghatározzák a körülöttünk lévő emberek és események, mint az óra ketyegése.

Ahogy az is, hogy a memóriának is nagy szerepe van az idő érzékelésében. Az egyes események során kialakult emlékek segítenek indexálni az idő múlását.

Az ingergazdag időszakokat, amikor több, izgalmasabb, újszerűbb élményben van részünk, nemcsak hosszabbnak érzékeljük (lásd: https://lnkd.in/ekGt97Zj), hanem tovább is emlékezünk rájuk.

Sokan küzdünk időstresszel. Próbálunk megfelelni a kötelezettségeinknek, az idő „hasznos eltöltésére” vonatkozó elvárásunknak.

Mintha az idő lenne a legfőbb mércéje a produktivitásnak és nem a figyelem.

A fotón Beatriz Flamini, forrás: EFE/Dokumalia