A vezető egyik fontos feladata, hogy olyan emberekkel vegye körül magát, akikkel jól együtt tud működni, és akik jó emberek. Minden szempontból.
Régóta azt kérem a kiválasztásban résztvevő kollégáktól, hogy csak a folyamat legvégén találkozzak a jelölttel. Akkor, amikor már minden szakmai, és nem szakmai vezető jóváhagyását megkapta.
Az ilyen találkozó nem is interjú, inkább beszélgetések. Kölcsönös ismerkedés, melynek célja, hogy kiderüljön, jó emberrel állunk-e szemben.
Az én részemről arról szól, hogy rendben vagyok-e azzal, hogy ő képviselje a cégemet, azaz végső soron engem. A jelölt részéről pedig arról, hogy ő rendben van-e azzal, hogy az én cégemet képviselje, így tulajdonképpen engem is.
De ki számít jó embernek?
Volt olyan kollégám, aki rövid idő alatt is kiemelkedő szakmai eredményeket ért el, mégis eltanácsoltuk, mert vállalhatatlanul viselkedett a munkatársaival.
Az évek során kidolgoztam egy egyszerű formulát, ami rengeteg időt és energiát takarít meg a csapatnak. Segít abban, hogy a kiválasztás során csak olyan jelöltet hozzanak interjúra, aki valóban jó szándékú. Így hangzik:
Csak olyan embert hozz be ezen az ajtón, akit távollétedben bátran felhívnál és megkérnél, hogy vigye be az édesanyádat a kórházba.
Akármennyi eszközzel, pénzzel vagy hatalommal rendelkezhet a cégünk, az igazi értékét a munkavállalói adják.
