Akitől sokat tanultam

Nemrég találkoztam azzal az emberrel, akitől sokat tanultam cégvezetésről, elhivatottságról, közösségépítésről. Ugyanolyan derűs és közvetlen volt most is, mint amikor megismertem, több mint 23 évvel ezelőtt.

2000-ben végül is András Sugárnak köszönhetően költöztem Budapestre, miután egy visszautasíthatatlan ajánlatot kaptam a Westel900-tól.

András volt számomra az első olyan vezető, aki megdobogtatta a szívem. Egy vérbeli startupper abból a világból, amikor még nem volt zéró kóla.

Olyan emberekkel vette körül magát, akik elérték a lehetetlent is. A közös célért. Annyira erős a közösség, amit épített, hogy a mai napig él és működik. Talán a közös alapértékek, a minőség és az elhivatottság okán.

A felkérés Andras Nyirotől érkezett, hogy egy új csapatot alakítsunk ki a Westel900-ban. Az egyik feltételem az volt, hogy belépésemkor egy Nokia 7110 készüléket kapjak. Akkor már két cikket is írtam róla, de még sosem fogtam a kezemben.

Úgy emlékszem az első napomra, mintha tegnap lett volna. Egy klassz Motorola csúcsmodellt kaptam, mégis nagyon csalódott voltam. Nem ezt beszéltük meg.

Már vagy két órája dolgozhattam a cégben, amikor bemutattak Marianne Langsteinernek, a cég egyik ügyvezető helyettesének. Érdeklődött, hogy minden rendben van-e. Elmondtam, hogy minden jó, de nem ezért a telefonért vállaltam el ezt a munkát.

Még be sem fejeztem a mondatot, amikor levette a kezében lévő Nokia 7110 aksiját, kivette a SIM-kártyát és átnyújtotta a készüléket. Természetesen nem fogadtam el. De ez volt az a hozzáállás, ami az alap volt a Westelben.

Másnap megkaptam a saját 7110-esemet.

Igazgató helyettes voltam egy több ezer fős cégben, ahol rengeteg igazgató és igazgatóhelyettes volt, még a management is több tucat emberből állt. Mégis, amikor négy és fél év után eljöttem az akkor már T-Mobile-ra keresztelt Westelből ból, András meglátogatott az új munkahelyemen én pedig körbevezettem őt az A38 Hajón.

Vajon hány nagyvállalat van ma Magyarországon, ahol olyan közösség, olyan közös célok, olyan vállalati kultúra, összetartás van, mint a Sugár András féle Westelben?