“Az embernek veleszületett rendszerszervező képessége van, ami – ha legalább ketten vannak – működni kezd. Az eredménye: az ember a társai környezetében közös akciókban vesz részt, közös szociális konstrukciókat készít (szereti elhatározni, hogy mit hogyan csináljunk) és közös hiedelmeket hoz létre és fogad el – ez a genetikai örökségünk” – állítja Csányi Vilmos etológus.
Két hete az Internet Hungaryn adott elő a professzor és az emberi és állati közösségek kialakulásáról beszélt. Szerintem mindenkit, de engem különösen elgondolkodtatott az előadása után az, hogy ma tulajdonképpen milyen közösségekben élünk, egyáltalán léteznek-e még hagyományos értelemben vett zárt csoportok, vagy teljes gőzzel haladunk az egyszemélyes közösségek világa felé.
Csányi Vilmos hosszú évek óta tart előadásokat az egyszemélyes kultúrák kialakulásáról, de talán most a legaktuálisabb erről beszélni, abban a világban, ahol elképesztően gyorsan terjed a home office, az egyén elmagányosodása pedig az egyik legnagyobb globális kihívás lett. A személyiség fejlődésére márpedig óriási hatással van az, hogy kikkel találkozunk, dolgozunk, kontaktálunk nap mint nap. Egy vállalkozásban/munkahelyen szerintem ezért is fontos, hogy egy valódi, erős közösség alakuljon ki, aminek meghatározott dinamikája van, csapatjátékosokkal és vezetőkkel.
De hogyan alakíthatom én a közösséget, úgy, hogy hagyjam, hogy megfelelő irányba engem is formáljon? Mi a jó munkehelyi közösség alapja és milyen az a jó vezető, aki ezt összefogja? Pontosan ezek azok a kérdések, amikre egy összetartóan, folyamatosan fejlődő közösség adhatja meg hosszútávon a válaszokat. Az ilyen típusú csoportokban tud szerintem kialakulni a hűség és a bizalom is egymás iránt, ami egy vállalkozás működtetésének és fenntartásának legfontosabb alapjai. Érdekes, hogy a napokban Márai Sándortól is előkerült nyilvánosan egy idézet, ami szerint a válság legyőzéséhez is közösségben kell gondolkodni és cselekedni. Számomra nem kérdés az, hogy a közösségnek (akár munkahelyről, vagy családról van szó) óriási ereje van, érdemes lenne átgondolni, hogy vajon ezt mennyire tudják magukénak érezni annak a szervezetnek, cégnek a tagjai, akiknek ma soha nem látott kihívásokkal kell szembe nézniük nap mint nap.
