Bruno Bettelheim óta tudjuk, hogy nem kell tökéletes szülőnek lenni. Elégséges, ha elég jó szülők vagyunk. Négygyermekes apuka és sorozat vállalkozóként azon gondolkodtam, hogy vajon ez a vezetőkre is igaz-e.
Mit jelenthet a gyakorlatban elég jó vezetőnek lenni?
Az elég jó vezető biztos nem hiszi, hogy csak ő tud megoldani minden feladatot. Bízik kollégái képességeiben, így a saját döntésében is, hogy megfelelő emberekkel vette magát körül.
Ismeri munkatársai erősségeit és gyengeségeit. Nem vár el irreális teljesítményt, eredményt és nem tesz mások vállára olyan terheket, amik hosszú távon nem komfortosak számukra.
Tudja azt is, hogy miként tudnak leginkább kiteljesedni a kollégái. Felismeri, hogy mások érzéseinek, félelmeinek és lehetőségeinek feltérképezése sokkal több odafigyelést és türelmet igényel.
Egyszer egy főnököm, több sikeresen együtt töltött év után olyan feladattal bízott meg, ami egyáltalán nem használta ki az erősségeimet, viszont egy sor olyan képességet kívánt volna meg tőlem, amelyeknek a hiányában voltam. Amikor már egy hónapja csetlettem-botlottam és nem hoztam a várt eredményeket, behívott az irodájába és elnézést kért, hibázott: rossz feladattal bízott meg.
Az elég jó vezető mer hibázni és hibázik is. Ezeket belátva tud biztonságos légkört teremteni. Így nyit teret az innovációnak, a képesség és a tehetség kibontakozásának.
Ha biztonságban tudja tartani a kollégákat úgy, hogy közben játékként tudnak tekinteni az életükre, az előttük álló kihívásokra, az elég jó, vezető.
*Bruno Bettelheim: A Good Enough Parent (1987)
